Ádám-Bökényi Bernadett vagyok. 2014 júniusában végeztem az ELTE – TáTK Társadalmi tanulmányok BA és az ELTE – PPK Sportszervező BSc szakokon.
Az érettségi előtt hagyott itt minket az első kutyusunk, egy majd 15 évet megélt gold-sable színű szuka collie, Lesszi. Lesszi igazi családi kutya volt, a legjobb barátunk. Úgy éreztük, nem szeretnénk túl hamar “pótolni”. Ez nem is lett volna lehetséges, azonban az udvar túl üres volt négylábú nélkül. Épp a térdműtétem időpontjának egyeztetésére vártam, amikor édesapám felhívott, holnap megnézünk egy almot. Foglaltam már máshol bordert, de nyilvánvaló volt, ha a kiskutyák közé kerülünk, biztosan hozunk egyet. Nem a híres intelligenciája miatt esett a választásunk a fajtára, egyszerűen angol pásztorkutyát szerettünk volna ismét, és nem colliet. Tudtam, hogy Lesszit keresnénk benne.
Maryben minden megvan, ami a fajtára jellemző, hihetetlenül társas lény, mivel ezt mi nem tudtuk számára a nap 24 órájának minden percében biztosítani, ezért Nesztorra bíztuk ezt a feladatot. Tökéletes választás Mary mellé. Csodálatos a harmónia a két kutya között.
Egykori élsportolóként (tollaslabda válogatott) egyértelmű volt, hogy először a kutyasporttal ismerkedünk meg. Mary bevezetett engem és Nesztort is az agility rejtelmeibe. Hatalmas segítséget kaptunk a sportban Németh Vikitől, hiszen a fehérvári csapatban indulhattunk el pályafutásunkon. Ezen kívül több szemináriumon vettünk már részt és folytatjuk ezeket a hagyományokat, hiszen van mit fejlődnöm. Mindig azt mondom, hogy nekem kell többet tanulnom, a kutya tudja, hogy mit csináljon, ha egyértelmű jeleket adok neki.
Párommal 2013-ban egy erdélyi túra szervezésekor találkoztam először. A túra során olyannyira egymásra találtunk, hogy 2015-re már az esküvőt szervezzük, illetve a tanulmányaim befejezését követően a kutyákkal vidékre költöztünk. Szerencsé vagyok, hiszen minden támogatást megkapok Tőle álmaim megvalósításához.
Szeretném, ha a kutyás kultúra minél magasabb szintre eljutna. Kezdve azzal, hogy az emberek vagy menhelyről hoznak kutyát, vagy tenyésztőtől vásárolják a családtagot. Első két borderem nem tenyésztőtől került hozzám, számomra a sportra való alkalmasságuk és a legjobb barát megtalálása volt a fő szempont. Akkor még nem, de ma már tudom, hogy mi a különbség a kettő között. Ezt követően, pedig a felelős állattartásba tartozik a kutyával való rendszeres foglalkozás, amely nem csak törődést (etetés, simogatás) foglal magába, hanem sportot, vagy ringdresszúrát is. Hiszen ez a változás az egész társadalom számára pozitív hatással jár.
Egészséges és sportra, kiállításra is alkalmas egyedek tenyésztése a célom. Azonban mind a mudi, mind pedig a border collie esetében elmondható, hogy fiatal fajtáról van szó, amelyet elsősorban munkában használtak a standard kialakulásakor. A tenyésztés során elsődleges célom a fajtajelleg megőrzése külső és belső jegyekben egyaránt, mint egykori sportoló a munkakedv megőrzésére különös hangsúlyt szeretnék fektetni.
2014-ben hosszas tervezés és izgatott várakozás után került hozzánk Osis a Ferencik kennelből. Vele egy nagy álom indul útjára, reméljük minél több dolog meg is valósul belőle.
Miután szüleim kutya nélkül maradtak volna Mary és Nesztor költözése után, így találkoztam először a mudival. Ahogy a borderre azt mondják, a border az BORDER, a mudira sincs jobb jellemző MUDI! (Erről bővebben a “Kutyáink” menüpont alatt)
Szeptemberben egy tragikus esemény következtében került hozzánk Kormosvári-Hajtó Fecske és Kormosvári-Hajtó Száva. Így sikerül megtapasztalnom a mudik sokszínűségét, Száva kapcsán pedig kennelünk tenyész-tevékenysége is elindul.
Terveim szerint a mudi vonalon Száva, míg a bordereknél Osis lesz kennelünk alapító szukája, azonban addig még sok víz lefolyik a Dunán…
Kérem, hogy kérdésükkel bátran forduljanak hozzám!
Ádám-Bökényi Bernadett
