Egyesületünk 2018-ban új ágazattal bővült, habilitációs kutyakiképzőnknek és gyógypedagógusunknak, Biri-Szabó Reninek köszönhetően. Erre az igazán fontos és lélekemelő munkára alkalmasnak bizonyult kalandoraink 2019 őszén teljesítették a terápiás vizsgát, mely egyáltalán nem egyszerű feladat. A terápiás vizsgán nem csupán a kutyának, hanem a párosnak kell megfelelnie, bizonyítaniuk kell, hogy képesek az együttműködésre. Fontos, hogy a kutya minden körülmények között kiegyensúlyozott legyen, soha ne mutasson agressziót vagy kontrollálhatatlan félelmet, láthatólag szeressen interakcióba lépni az emberekkel, továbbá jól tűrje a nagyon erős ingereket is. A gazda pedig folyamatosan figyelje kutyáját, kontrollálását optimális szinten végezze, ne használjon erőszakot, szándékosan ne okozzon fájdalmat.
A vizsga két részvizsgából áll, melyekre a felkészülési idő egyenként is több hónapot vesz igénybe. A sikeres vizsgával megszerezhető tanúsítvány birtokában a terápiás páros megkezdheti a fejlesztő munkát, a kutya temperamentumához legjobban passzoló intézményben, vagy akár egyéni keretek között. Ahhoz, hogy a terápiás igazolvány érvényességét a lejárta után (2 év) meg tudják hosszabbítani, a kiképző szervezetnek és a páros által látogatott intézménynek egyaránt igazolnia kell a páros rendszeres és problémamentes munkáját. Ehhez – többek között – számos egészségügyi és viselkedési előírásnak kell megfelelniük. Már csak ennyiből is látható tehát, hogy segítőkutyának – illetve segítőkutyásnak – lenni közel sem egyszerű feladat, ám de annál több pozitívummal is jár.
Elhivatott kalandoraink magas szintű képzését tapasztalt kiképzőink és vendégkiképzők segítségével valósítjuk meg, ügyelve arra, hogy a vizsgázó párosok a jövőben felkészülten vegyenek minden akadályt. Fontos számunkra, hogy a mi kutyáink valóban jó terápiás kutyák legyenek, ezért kalandoraink nem csak terápiás felkészítő tanfolyamon vesznek részt, hanem ezzel egy időben állandó hallgatói az MSC-nek vagy más néven játékórának. Itt számos olyan feladatban és játékban vesznek részt, melyek fejlesztik mind a kutya, mind a gazdi azon képességeit, melyekre nagy szükség van a terápiás munkában (is).
Jövőbeli terveink között szerepel, hogy kutyás kalandjainkat sérült gyermekek, fogyatékkal élő felnőttek vagy éppen elfelejtett idősek mindennapjaiba is becsempésszük.
Jelenleg három vizsgázott terápiás párosunk várja, hogy megkezdhesse a munkát, illetve egy párosunk készül a második körös gyakorlati vizsgára. További párosok felkészítését 2020 tavaszától tervezzük.
A terápiás és segítőkutyákat érintő törvényi szabályozás, állategészségügyi követelmények, valamint vizsgaszabályzatok letölthetők a Magyar Terápiás és Segítőkutyás Szövetség honlapjáról.
További információk:
Biri-Szabó Renáta – habilitációs kutyakiképző, gyógypedagógus
kutyakaland.terapia@gmail.com
AZ ÁLLAT-ASSZISZTÁLT TERÁPIÁRÓL
A társállattartás és az egészség kapcsolatát vizsgáló tudományos kísérletek az 1980-as években indultak meg. Az első vizsgálatok az infarktus utáni életben maradás és társállattartás között mutattak ki pozitív összefüggést. Ezt követően számos hasonló kutatás indult, melyek azt kívánták feltárni, hogy az ember-társállat kapcsolata hatással van-e a személy pszichológiai és fizikai állapotára, pozitívan befolyásolja-e egészségi állapotát. Bár ezen kérdéseket vizsgáló kutatások nagy részét módszertani hiányosságok jellemzik, összességében elmondható, hogy ezek a kutatások alátámasztják, hogy egyes társállatok valóban hozzájárulnak az ember jól-létéhez. (Topál és Hernádi, 2011)
Az állatok jelenléte által kiváltott hatások különböző kutatási eredmények szerint:
-
Fizikai hatások (csökken a vérnyomás, a szívfrekvencia, a stresszérzés, a fájdalomérzet)
-
Emocionális hatások (csökkennek a depressziós tünetek, a szorongás, serkenti a spontán érzelemkifejezést, a feltétlen elfogadás, valamint a feltétel nélküli szeretet átélése jótékony hatással van a pszichés jólét szempontjából)
-
Szociális hatások (csökkenti magányérzetet, növeli az önbecsülést, a biztonság- és kompetenciaérzetet)
-
Kognitív hatások (gyorsabb a bevésődés és beszédfejlődés, nő a motiváció)
(Babos, Szeredi, Gábor, & Györkös, 2002)
A terápiás állatok alkalmazására tett kísérletek már az első világháborút követő időkben megkezdődtek, a klinikai pszichológiában azonban csak néhány évtizeddel később, egy véletlennek köszönhetően jelent meg az eljárás. Egy amerikai pszichológus, Dr. Boris Levinson egyik alkalommal kénytelen volt rendelőjébe magával vinni Jingles nevű kutyáját, akinek a simogatása által megnyílt az a szociális viselkedési zavarral küzdő fiú, akinek a bizalmát hetek óta nem sikerült elnyernie az orvosnak. Ezek után kezdte el kidolgozni új módszerét Levinson, melyet azóta világszerte egyre többen alkalmaznak. (Topál és Hernádi, 2011)
Állatasszisztált aktivitás (AAA – animal assisted activity)
Leginkább ún. látogató program, melynek célja az életminőség, az általános kedélyállapot javítása. Nem szükséges szakemberek jelenléte, az eredmények nyomon követése, dokumentálása. Általában önkéntesek végzik, akik vállalják, hogy állataikkal rendszeresen ellátogatnak pl. kórházakba, idősek otthonába vagy fogyatékkal élők nappali intézetébe.
Állatasszisztált terápia (AAT – animal assisted therapy)
Célorientációs intervenciós forma, ahol fontos az események dokumentálása, a fejlődés mérése, nyomon követése. A terápiás foglalkozásokon részt vevő állatok és felvezetőjük speciálisan képzettek, a programot – az előre kitűzött céloknak megfelelően – szakember vezeti.
Állatasszisztált oktatás (AAE – animal assisted education)
Az állatok pedagógiai munkába történő bevonását jelenti, mely módszernek Németországban különösen nagy hagyománya van.
(Bánszky, Kardos, Rózsa és Gerevich, 2012)
A gyógypedagógiai ellátásban végzett, kutyával kísért fejlesztő foglalkozások a legtöbb esetben az állatasszisztált terápia kategóriába sorolhatók, mivel azokat gondos tervezési folyamat előzi meg, a fejlesztő munkát gyógypedagógus – esetleg gyógytornász, konduktor – szakember vezeti és dokumentálja, képzett terápiás páros segítségével.
Több vizsgálat számol be arról, hogy a kutya fontos szerepet játszhat a gyermek személyiségfejlődésében, ugyanis hatással van a szociális és érzelmi fejlődésre, a konfliktuskezelési képesség és empatikus készség fejlődésére, a kutyával való interakciók segítik a társas kapcsolatok elsajátítását, továbbá stresszhelyzetben a kutya stressz csökkentő tényezőként is szerepelhet. (Pacsi Alapítvány, 2007b)
A kutyás foglalkozások már a mozgással teli játékos jellegük, valamint a gyerekek képességeihez igazodó, sikerélményt nyújtó feladatok miatt is örömforrás a gyerekek számára. A fő hangsúly azonban a kutya motiváló erején van, a gyerekek többsége ugyanis rendelkezik előzetes ismerettel a kutyákról, illetve vonzódik hozzájuk, szeretik megérinteni, megismerni, megtanulni irányítását. (Illés, 2006; Köböl, Hevesi és Topál, 2013)
Ezentúl az állat testbeszédének megismerése során a gyerekek fokozottabban érzékenyek lesznek az emberek non-verbális kifejezéseire is, ezáltal fejlődik empátiás készségük. A kutyák jelenléte enyhíti a stresszt, a gyerekek nyugodtabbá válnak, ezáltal javul a problémamegoldó képességük, hiszen a kutya társaságában nem a teljesítés, hanem a kutyával való játék a fő cél. (Illés, 2006) Ráadásul a kutyával való közös játék során szerzett ismeretek maradandóbb nyomot hagynak az emlékezetben. (Schrőterné, 2008)
A kutyában a gyerekek nemcsak hogy kitartó társra találnak, akire mindig lehet számítani, és aki mindig örömmel fogadja a kezdeményezéseiket, de a terápiás kutyák ún. szociális katalizátorként megkönnyítik a kapcsolatteremtést is, így a társakkal való kapcsolat is elmélyül a terápiás foglalkozások alatt. (Illés, 2006) A gyerekeknek a siker érdekében együtt kell működnie a kutyával és társaival egyaránt, folyamatosan figyelnie kell rájuk, illetve bizonyos helyzetekben kompromisszumokat kell kötnie. Ezekben a társas helyzetekben a kutya motivációs bázisként jelenthet segítséget. (Köböl, Hevesi és Topál, 2013)
Végül, de nem utolsó sorban a kutyával való interakciók során a gyerekek megtapasztalhatják a sikeres feladat végrehajtásából adódó kompetenciaélményt, mely alapja az állatasszisztált foglalkozások alkalmazhatóságának. (Köböl, Hevesi és Topál, 2013) Továbbá a gyerekek a kutyás foglalkozásokon megtapasztalhatják milyen érzés irányító szerepben lenni, mely szintén növeli a kompetenciaérzetet. A kutyával való kapcsolat során kiemelkedhetnek az alárendelt szerepükből, viselkedésükre azonban folyamatos visszajelzést kapnak a kutyától, ha átlépik a határt, a kutya félrevonul. A jó kapcsolat érdekében tehát meg kell találniuk a megfelelő bánásmódot. (Illés, 2006)
Motoros és orientációs képességek
A motoros készségek fejlettsége alapvető szerepet játszik a kognitív képességek kialakulásában, valamint szorosan összefügg a személyiség fejlődésével. A mozgásos tevékenységek során szerzett tapasztalatok, taktilis-, vizuális- és akusztikus ingerek fejlesztik a percepciót, a kognitív funkciókat, továbbá a beszédmotoros fejlődést. (Szabó, 2006) Ezentúl a mozgásos játékok örömteli fejlesztési lehetőséget jelenthetnek a gyermekek alapmozgásainak javításán túl, a tér észlelésének kialakításához, a téri viszonyok valamint a testséma és tér kapcsolatainak felismerésére és az egyensúlyérzékelés fejlesztésére. (Rosta, 2006) A saját testen, térben valamint síkban való tájékozódás alapvető feladat, mely szintén szerepet játszik a kognitív funkciók alakulásában, továbbá megalapozza az idői orientációt. A kutyás terápián a motoros és orientációs képességek fejlesztése a kutyával közösen végzett játékok során történik, mely motiválóan hat a gyerekekre, még abban az esetben is, ha kevésbé szeretnek vagy képesek mozogni. (Köböl, Hevesi és Topál, 2013) A kutyás foglalkozásokon végzett mozgásfejlesztés célja tehát a gyerekek mozgató funkcióinak, valamint az észlelés és mozgás térbeli és időbeli integrációjának fejlesztésén keresztül, a mozgásos ismeretszerzés lehetőségeinek javítása. (Schrőterné, 2008)
Kognitív funkciók
A kognitív funkciók bármilyen mértékű sérülése nehezíti az ismeretszerzést, ezért az értelmi nevelés központi feladatai közé tartozik ennek a területnek a fejlesztése, melynek során a megismerési folyamat egészének – cselekvéssel szoros összefüggésben történő – fejlesztése szükséges. A kognitív folyamatok közé tartozik az észlelés és érzékelés (percepció), a megfigyelőképesség
, a figyelem, emlékezet és gondolkodási műveletek (Szabó, 2006), mely funkciók a külvilág ingereinek befogadásában, az információk feldolgozásában, rövid és hosszú távú tárolásában, illetve szükség szerinti mozgósításában játszanak szerepet (Schrőterné, 2008). Az iskolai teljesítmény szempontjából a kognitív folyamatok és alapműveletei, – illetve ezeknek a fejlesztése – kiemelkedő jelentőségűek. Számos kutyával együtt végezhető tevékenységbe beépíthetőek, mely feladatok tartalmát az aktuális tanagyaghoz igazíthatjuk. (Köböl, Hevesi és Topál, 2013)
Szociális és kommunikációs képességek
A szociális képességek fejlesztése szinte elválaszthatatlan a többi pszichomotoros terület fejlesztésétől, ezért egyike a legösszetettebb feladatoknak a gyógypedagógiai munka során, továbbá szoros összefüggésben áll a kommunikáció fejlődésével, mely a szociális kapcsolatteremtés és önkifejezés legfontosabb eszköze. (Rosta, 2006) Társas létünk alapja tehát a kommunikáció és a másokkal való együttműködés. A kutyás terápia során a szociális és kommunikációs képességek fejlesztése minden feladat során jelen van, akár célzottan, akár közvetve, hiszen a siker érdekében a kutyával együtt kell működni, figyelni kell rá, kommunikálni vele, bizonyos helyzeteket az ő szempontjából is át kell gondolni. A kutyának is jár a dicséret a jól végzett munka után, valamint a hibák javítását szintén elvárjuk tőle is. (Köböl, Hevesi és Topál, 2013) Csoporthelyzetben a társakra, valamint a csoportot irányító felnőttre is kiterjed ez az együttműködés, melynek alapja a hatékony kommunikáció. A kutyával való kommunikáció megtanulása nemcsak, hogy felhívja a figyelmet a saját kommunikáció hiányosságaira (Köböl és Topál, 2012), de a kutya testbeszédének megismerése során a gyerekek fokozottabban érzékenyek lesznek az emberek non-verbális kifejezéseire is, ami hozzájárul empátiás készségük fejlődéséhez. (Illés, 2006) A kutyás terápián végzett célzott kommunikációfejlesztés során a beszédmegértés fejlesztése, beszélőkedv felkeltése, beszéd megindítása, a hallási differenciálás és mozgás-ritmus-beszéd koordináció fejlesztése, valamint a szókincsbővítés kiemelt jelentőségű feladatok. (Schrőterné, 2008)
Kreatív képességek
A kreatív képességek fejlesztésére nemcsak művészeti alkotások kivitelezésével kerülhet sor, alkalmat adhat ezen képességterület fejlesztésére a mesék, történetek feldolgozása, melynek során a cselekmény, illetve a szereplők elképzelése és megjelenítése során a gyerekeknek konfliktusokat kell megoldania. De a jövőre vonatkozó elképzelések és problémamegoldások is ugyanezt a célt szolgálják, melyek szintén beépíthetőek a kutyás foglalkozásokba. (Köböl és Topál, 2012; Köböl, Hevesi és Topál, 2013)
Tanulási motiváció
A környezethez való alkalmazkodásra a tanulási motiváció teszi képessé az egyént, melynek fejlődésében nagy szerepe van a társas interakcióknak, szociális környezetnek. A kutya bevonása a tanulási motiváció növelésére is alkalmas lehet, hiszen a kutyával végzett játékos feladatokat a gyerekek örömmel végzik. (Köböl és Topál, 2012; Köböl, Hevesi és Topál, 2013) A kutya társaságában a gyerekek felszabadultan oldják meg a bonyolultabb feladatokat is, mivel nem a teljesítés, hanem a kutyával való játék a cél. (Illés, 2006) A tananyag elsajátítása közben gyakran tapasztalható szorongás, a kutyával való közös játék azonban az iskolai tanulás iránti érdeklődést is növelheti. Továbbá a foglalkozások és feladatok szabályalapú szerveződése, ismétlődése, egy-egy alapfeladat változatainak alkalmazása kielégíti a gyerekek biztonság iránti igényét is. (Köböl és Topál, 2012; Köböl, Hevesi és Topál, 2013)