A mudi az egyik legritkább, legkevésbé ismert magyar pásztorkutyafajta. A pásztorok német puli néven ismerik, ma már csak ritkán látható a nyájak, csordák mellett. Latin neve: Canis familiaris ovilis Fényesi, magyarul Fényes juhász kutyája. Első fajtaleírása, mely hivatalosnak tekinthető, 1936-ból származik, Anghi Csaba Geyza “A magyar pásztorkutyák és a külföldi rokonfajták” című könyvében jelent meg.
Története
Már 1773-ban Buffon is leírt egy mudi jellegű pásztorkutyát, majd Pethe Ferenc 1815-ben a Természet Históriájában, Méhelÿ Lajos 1902-ben és Herman Ottó 1912-ben kiadott munkájában. Ennek ellenére a mudi szervezett tenyésztése a legkésőbb indult meg a magyar fajták közül. Sokáig nem is különböztették meg a pumitól és a pulitól, a források sokszor így is említették. Hosszú ideig tartotta magát az a téves nézet is, hogy a mudi a pumi és a puli kereszteződéséből jött létre, pedig egyikre sem hasonlít. Míg „a puli az puli”, a pumi pedig terrier jellegű ősökkel dicsekedhet, addig a mudi spicc jellegű kutyákból alakult ki két- háromszáz évvel ezelőtt.
A fajta céltudatos tenyésztése Fényes Dezső balassagyarmati múzeumigazgató nevéhez fűződik, aki néprajzi gyűjtőútjai során vásárolt néhány ragyogó szőrű, felálló fülű, igen értelmes és tanulékony egyedet az akkor még nem ismert fajtából. Tenyészteni kezdte őket, majd 1936-ban a tenyészállatvásáron bemutatta az általa tenyésztett kutyákat és benyújtotta a fajta első standarját. A bizottság elfogadta a leírást és a „mudi” fajtanevet, amely valószínűleg Tóth Mihály bugaci számadó juhász Mudi nevű kutyájától származik (addig hajtókutyaként emlegették).
A második világháború végére szinte teljesen kipusztult a fajta, feltámasztása a semmiből kezdődött újra néhány B törzskönyves kutyával. 1963-ból származik az újabb standardja, amelyet Balássy Zoltán alkotott meg és az FCI is elfogadta. Az egyes számú törzskönyv „tulajdonosa” egy Rigó nevű szuka lett.
A fajta törzskönyve ma is nyitott, hiszen időről időre kerülnek elő eddig nem ismert típusos egyedek. Sokáig a fajta fenntartása volt a cél, hiszen a mudit érthetetlen közöny vette körül, s csak néhány fanatikus mudirajongónak köszönhető, hogy a fajta fennmaradt számos jó tulajdonságával egyetemben. Ma már a jövő biztosítottnak látszik. Ugyan Magyarországon még sokan ma sem tudják, milyen egy mudi, de a természetrajongó skandináv népek, elsősorban a finnek felfedezték a fajtában rejlő pozitív tulajdonságokat, a természetességét, betegségekkel szembeni ellenálló képességét és nem utolsó sorban hihetetlen intelligenciáját.
Jelleme és külleme
A mudi – főleg a különféle, régóta kitenyésztett fajtákkal összevetve – első pillantásra egyszerű keveréknek tűnhet. Szőre rövidebb mint a többi pásztorkutyáé, könnyen tanuló, intelligens állat. Tulajdonképpen bármely színben előfordulhat, de a standard nem ismer el minden színváltozatot. A leggyakoribb a fekete szín, van vörös, barna, fehér, fakó és hamvas (kékes árnyalatban játszó), de sokak szerint a legszebb, legkülönlegesebb színváltozat a cifra, a szürke alapon feketével spriccelt, amely Fényes Dezső szerint a mudi legeredetibb színváltozata. Érdekesség, hogy cifra-cifra párosítás nem ajánlott, a megszületendő kölykök igen gyakran betegek, de ez így van más merle-gént hordozó fajtáknál is, mivel a merle gén letalitást hordozhat.
Mivel a mudit eredeti munkája juhászokhoz, pásztorokhoz kötötte, a külleme másodlagos kérdés volt. Szolgálatkész, munkabíró és nem túl igényes kutyára volt szükség, a mudi pedig tökéletesen megfelel ezeknek a követelményeknek. Ezenkívül hosszú életű, intelligens, tanulékony, akinek a gazdája az istene, és egyetlen szemvillantásból is ért. A terelőversenyeken ma is kiemelkedő eredményeket ér el. A „dog dancing” és „agility” sport rajongói is felfedezték mozgékonysága, értelmessége és könnyen képezhetősége okán. Kitartásuk, kitűnő szimatuk miatt a katasztrófakutyák között is feltűnt néhány példányuk. Tudunk epilepszia-jelző és vaddisznóvadászatra használt példányokról is, de a II. világháború környékén kotorékozásra is használtak mudit. Egyes források szerint a solymászatban is bevált. Az sem fog csalódni, aki városi kutyának szeretné: nagyfokú alkalmazkodó képessége, kis termete a lakásban tartást is lehetővé teszi. Ez utóbbi szerepében a szennyeződést szinte taszító, igen könnyen tisztán tartható szőrzete külön előnyt jelent!
Méretei
-
Marmagasság: 38–47 cm
-
Testtömeg: 8–13 kg
-
Várható élettartam: 13-16 év
Tartása
Ma már nem csak pásztorkodó emberek mellett él, hanem bizonyított, mint házőrző: sokkal kevésbé csahos, mint a puli vagy a pumi, de mindenre van szeme. Ha naponta gondoskodunk arról, hogy mozogjon, lerohanja fölös energiáit, tulajdonképpen nagyon könnyű együtt élni vele a legkisebb lakásban is. Mivel rendkívül emberközpontú, a kennelben tartást nehezen tűri, fontos a gazdával való minden napos együttműködés. A mudi legfőbb erénye a fejében és a szívében van! Mivel igazi munkakutya, a tétlenséget nehezen viseli el, ekkor képes bosszantó rossz szokásokat felvenni. De ez nem a mudi hibája, hanem a gazda figyelmetlensége!
(Forrás: (2014.09.26.))
Saját vélemény
Először is szeretném kifejezni köszönetemet Dr. Maczák Viktóriának a Köves-Bérci Betyár kennel tulajdonosának és tenyésztőjének. Hálám oka pedig, hogy megismertette velem ezt az egészen egyedülálló nemzeti kincset a MUDIT! Illetve itt szeretném megköszönni Neki azt is, hogy rám bízta a Kormosvári-Hajtó kennel két tenyészkutyáját! Köszönöm a bizalmat!
A mudi véleményem szerint egy méltánytalanul nem ismert fajta hazánkban. Saját tenyésztésűnk, és mégis… Amerre megfordultunk eddig Szávával, odáig voltak érte, stílusáért, kiállásáért, természetéért, és amikor kiderült számukra, hogy nem keverék, és hogy mudi, akkor értetlenül álltak. Számomra döbbenetes, hogy egy nemzet ennyire ne ismerje saját alkotását, pedig lehetne a mi border collienk. A két fajta között számomra nagyon soka hasonlóság. Azonban úgy vélem, kevesebb problémája akadhat egy kezdő kutyásnak, vagy egy családnak egy mudival. A mudi és a border is egyaránt szeret dolgozni, azonban van egy óriási különbség. Míg a border rajong a munkáért és tettre kész, csak kapjon már végre feladatot, addig a mudi azért várja mindezt, hogy a gazdi kedvében járhasson. Nem szabad általánosítani, hiszen elsősorban kutyáról beszélünk, aztán fajtáról, mely adhat bizonyos jellegzetes tulajdonságokat, de az egyed jellemzőit is figyelembe kell vennünk. Egy border is örül, ha megdicsérik, sőt, ha hozzászokott, akkor igényli is, és még nagyobb kedvvel dolgozik, de egy mudi ezért a dicséretért dolgozik. Nagyon lelkes, mozgékony jószágok és ami nagyon fontos, ragaszkodóak. Mindent megadnának azért, hogy a gazdi nyomában legyenek, ha lehet állandóan. 🙂 Nagyon fontos a közös szórakozás, legyen az séta, biciklizés, terelés, agility, flyball, frizbi, obedience, engedelmes képzés vagy örző-védő. Szeretném, ha a jövőbeli gazdik kutyusaikkal tükröznék kennelünk nevét: Sporty Heroes. Ezzel biztosítható, a problémamentes együttélés. A mudi társasági kutya a javából, mindenképpen szükséges a korai szocializáció, jól fegyelmezhető, akár lakásban is tartható, hiszen a gazdi így legalább mindig szem előtt van! 😉
Ádám-Bökényi Bernadett
